Szellőztetés fontossága

A szellőztetés mértékének mérőszáma a légcsere szám.  Azt fejezi ki, hogy a helyiség térfogatát óránként hányszor cserélődik ki  a szellőztetéssel. A ma alkalmazott nyílászárók tömören záró szerkezetek.  
Ezekkel beépített épületeknél a mérések szerint kb. 0,1 [1/h]  légcsere szám alakul ki természetes szellőzés mellett.  Ez sokkal kevesebb annál a levegőmennyiségnél, ami egy épületben keletkező szennyeződések eltávolításához szükséges lenne. Lakóépületekben a legfontosabb az emberek légzése miatt keletkezett széndioxid koncentrációjának csökkentése, és az oxigén pótlása.
Ha ez nem történik meg kellő mértékben, akkor ennek következménye, hogy az ott tartózkodók koncentráció képessége csökken, fáradékonyak lesznek, súlyosabb esetben gyakori fejfájás okozója lehet. Élettanilag személyenként minimum 20 m3/h friss levegőre van szükség. Ugyancsak komoly gondot jelent a lakásban felszabaduló nedvesség eltávolítása. Tévedés azt hinni, hogy az összes nedvesség a falakon keresztül el tud távozni. A helyes megoldás a szellőztetés.
 Ha ennek mértéke nem megfelelő, akkor ennek első jele a páralecsapódás az ablakon. A tartósan magas páratartalom a hidegebb fal felületeken gombásodást, penészesedést eredményez.
Azon kívül, hogy esztétikai problémákat jelent, a gomba spórái az arra érzékenyeknél  asztmatikus, allergiás rohamokat válthatnak ki.
Egy normál használatú lakásban a fürdőszobai, konyhai használat, az emberek és növények párolgása következtében naponta kb. 15+20 liter nedvesség kerül a levegőbe.  Ennek biztonságos eltávolításához minimum 0,5 [1/h] légcsere számot kell  folyamatosan biztosítani.
A szellőző levegő feladata az egyéb szennyeződések eltávolítása is. A lakásban a bútorokból, szőnyegekből oldószerek párolognak ki, más illatanyagok jutnak a levegőbe. Összességében a levegő áporodott szaga árulkodik ezek túlzott koncentrációjáról. Ahhoz, hogy ezeket a problémákat elkerüljük, a lakást naponta többször (a legjobb 1+2 óránként) intenzíven szellőztetni célszerű.
Energiatakarékosan ez úgy történik, hogy a lakás több ablakát egyszerre teljesen kinyitva rövid ideig (3+5 percig) szellőztetünk. Ez elegendő a levegő cseréhez, de nem jár a berendezések túlzott lehűlésévei. Eközben a termosztatikus szelepeket alacsonyabb hőmérsékletre kell állítani, mert ilyenkor a fűtőtest által leadott hőenergia azonnal a környezetbe távozik.

Energia megtakarítási ötletek

Tudja mindenki azt, hogy télen alacsonyabb helyiséghőmérséklet mellett alacsonyabb lesz az energiafelhasználás. Számításokkal igazolható, hogy ha tartósan 1 “C-al csökkentem a helyiséghőmérsékletet, akkor 5-6 % -al csökken a fogyasztás. Fontos ezért, hogy mindig a lehető legalacsonyabb értéken tartsuk a helyiség hőmérsékletét. Természetesen a fűtésnek az a feladata, hogy azzal megfelelő hőérzetet biztosítsunk, ezért a helyiséghőmérsékletét ennek gyelembe vételével kell megválasztani.

Az egyes helyiségekben kialakuló hőmérsékletet nem csupán a fűtési rendszer befolyásolja, ha nem a helyiség energianyeresége is. Ilyen nyereség az ablakon keresztüli napsütés, egyes berendezések hő leadása, a benntartózkodó emberek hő leadása, stb. Mivel az egyes helyiségeknek eltérő a pillanatnyi energianyeresége, ezért azokban más-más hőmérséklet alakulhat ki.

Ha a kazánt egy szobatermosztátról üzemeltetjük, akkor fontos kérdés, hogy megfelelő helyre helyeztük-e el. Ha egy olyan helyiséget választottunk, amely a fekvése miatt hűvösebb a többinél,akkor a többiben gyakran melegebb van a szükségesnél, ami energiapazarlást eredményez. Ha egy kedvezőbb fekvésű helyiséget választunk, akkor a többi helyiség hőmérséklete időnként kellemetlenül hűvös, hideg lehet. Ha ezt azzal kompenzálom, hogy inkább a termosztátot magasabb hőmérsékletre állítom, akkor abban a helyiségben van felesleges túlfogyasztás, ahol a termosztát található.

Ezt a problémát úgy tudom orvosolni, ha helyiségenként külön lehet a hőmérsékletet szabályozni. Ennek egyik legegyszerűbb, és legolcsóbb megoldása a termosztatikus szelepek alkalmazása. Ezek segítségével minden helyiségben be lehet állítani a megfelelő hőérzetet biztosítóhelyiség hőmérsékletet, és a szelep automatikusan csökkenti a fűtőtest teljesítményét, ha a helyiség hőmérséklete az energia nyereségek miatt emelkedne.

Gyakran hallani, hogy nem szabad a helyiséghőmérsékletet éjszakára csökkenteni, mert drágább visszafűteni a kihűlt falakat, mint hőn tartani. Ez tévedés! Sok esetben éppen a hőn tartásból fakad a felesleges túlfogyasztás. Azzal tudunk energiát megtakarítani, ha minden olyan időszakban,amikor ez megtehető, a lehető legalacsonyabb helyiséghőmérsékletet tartjuk!

A tévedés oka talán az lehet, hogy azt látjuk, ha a csökkentés után visszaállítjuk a normálhőmérsékletet, akkor egy ideig az átlagosnál nagyobb fogyasztást tapasztalunk. Ez a többletfogyasztás azonban mindig kevesebb, mint amennyit megtakarítottunk miközben a helyiség lehűlt. Ez ismét azzal magyarázható, hogy alacsonyabb helyiséghőmérséklet mellett kisebb volta hő veszteség.

Ha a szoba termosztáttal a teljes lakás egyidejű csökkentésére van lehetőség, akkor azzal kell minden olyan időszakban a helyiség hőmérsékletet csökkenteni, amikor azt lehet. Csökkenthető a hőmérséklet napközben, ha nincs otthon a család, vagy éjszakára, mert az alváshoz nincs olyan magas hőmérsékletre szükség. Általában azt javasolják, hogy a csökkentés mértéke maximum 4-5 “C legyen        

 A belső hőmérséklet hatása

Amint azt az előző fejezetben láttuk, a helyiség hőmérséklete markánsan befolyásolja az energiafogyasztást. Energetikailag az a cél tehát, hogy lehetőleg minél alacsonyabb helyiséghőmérsékletet tartsunk. Nyilván ugyancsak fontos a megfelelő hőérzet biztosítása. Ezt a két egymásnak ellentétes hatást kétféle megoldással lehet egymáshoz közelíteni. A falszerkezetek és nyílászárók hőszigetelése egyúttal a belső felületi hőmérséklet emelkedésével jár. Ugyancsak magasabb lesz a belső felületi hőmérséklet, ha padló vagy falfűtést alkalmazunk. Azzal, hogy a felületi hőmérséklet emelkedik ugyanaz a hőérzet alacsonyabb léghőmérséklet mellett biztosítható.

Olyan helyiségeknél, amelyek rossz épületszerkezetekkel rendelkeznek (38 cm es kisméretű fal(U=1,5 W/m2K), szigeteletlen padlásfödém (U=1,0+1,4 W/m2K), rossz minőségű ablakok, stb.)alacsony külső hőmérséklet mellett ezeknek a szerkezeteknek a felületi hőmérséklete is alacsony(akár 13+15 °C) lesz. Az ilyen alacsony helyiséghőmérséklet mellett csak magas (22+25 °C)helyiséghőmérséklettel biztosítható a megfelelő hőérzet. A jól szigetelt szerkezetek mellett a felületi hőmérséklet csak 1+2 “C al alacsonyabb a léghőmérsékletnél, ezért a megfelelő hőérzet már 20+21 °C helyiség hőmérséklettel biztosítható .Ez a hatás fokozható felületi fűtések alkalmazásával, hiszen ilyenkor a külső felületek hőmérséklet lényegesen magasabb lesz. Ennek ellensúlyozására a belső léghőmérséklet 2+4 “C al csökkenthető szokásos értékekhez képest. Mivel a nagy felületek alkalmazásával a hőmérséklet térbeli eloszlása, ezért kevésbé fordulnak elő a helyiségben olyan helyek, ahol kedvezőtlen hőérzetalakul ki.

Energia felhasználási szokások

Az épület energiafogyasztását nem csupán az épület és a benne levő rendszerek tulajdonságai befolyásolják, hanem az épületben lakók, az épületet használók szokásai és magatartása is. Ennek mértéke jelentős. Ugyanolyan kialakítású lakásoknál akár 2-2,5-szeres is lehet a lakás fogyasztása,függően attól, hogyan használják a lakást és annak rendszereit. Fontos ezért, hogy ismerjük a helyes használatot.

Kazánok csoportosítása

A kazánokat három kategóriába sorolhatjuk:

Hagyományos kazánok
Alacsonyhőmérsékletű kazánok
Kondenzációs kazánok


A hagyományos kazánok kategóriájába azok a kazánok tartoznak, amelyeket magas vízhőmérséklettel (70 “C felett) kell üzemeltetni, mert egyébként az égéstermékben levő vízgőz a kazánban lecsapódik, és a savas kondenzátum a kazánt tönkre teszi. Ezek a kazánok ezért általában csak egy termosztáttal rendelkeznek, amelyen a kívánt vízhőmérséklet beállítható. A kazánokproblémája, hogy részterhelésnél a kazán hatásfoka a magas vízhőmérséklet miatt fellépőveszteségek következtében jelentősen romlik.

Az alacsonyhőmérsékletű kazánok olyan kazánok, amelyeknél olyan technikai megoldásokatalkalmaznak, amelyek révén a kazánban alacsonyabb vízhőmérséklet mellett sem következik be az égéstermék kondenzációja. Ezeket a kazánokat ezért a veszteségek csökkentése érdekében mindig a lehető legalacsonyabb vízhőmérséklettel célszerű üzemeltetni. Ezt a feladatot a kazánszabályozója ellátja (kivéve, ha takarékossági okokból nem vásárolták meg ezt a szabályozót), ígyrészterheléseknél is kedvező hatásfokkal üzemel.

A kondenzációs kazánoknál megengedhető, sőt elvárt az égéstermék kondenzációja, mert ezzel további energiát (a kondenzációs hőt) lehet kinyerni az égéstermékből. A kazánok anyaga a savas kondenzátumnak ellenálló kell, legyen. Mivel a kondenzáció mértéke annál nagyobb, minél alacsonyabb a kazánvíz, ezért ezeknél a kazánoknál is elvárás, hogy a kazán vízhőmérsékletét aszabályozó mindig a lehető legalacsonyabb értéken tartsa. Ennek köszönhetően a kazán hatásfoka részterhelésen is jó. A kondenzációs kazánoknál néha előfordul, hogy a hatásfok 100 % feletti. Az alacsonyhőmérsékletű kazánok, de főleg a kondenzációs kazánok éves hatásfoka 20+30 % al jobb a hagyományos kazánokénál. Érdemes ezért a még működőképes hagyományos üzeműkészülékek cseréjén gondolkodni, mert pusztán a készülék cseréje 20+30 % megtakarításteredményez, ami a készülékek néhány év alatti megtérülését jelenti.

Kombi kazánok meleg víz termelése

 A legnagyobb gondot az jelenti, hogy ezekkel a készülékekkel kétféle igényt kell kielégíteni, fűtést és használati meleg víz  (HMV) készítést. Ezeknek a teljesítménye jelentősen eltérhet egymástól. A kisebb közbenső lakások hőigénye gyakran 3+5 kW csupán, míg egyetlen meleg víz csapon 10+12 liter/perc fogyasztás mellett a teljesítményigény 24 kW.
A fűtés maximális teljesítményére csak a méretezési állapotban van szükség, az év nagy részében ennek töredéke is elegendő. Akkor, amikor kombi kazán mellett döntünk, akkor kénytelenek vagyunk a 24 kW teljesítményt alapul venni, tehát a készülék égőjének teljesítménye hiába szabályozható vissza akár 8 kW teljesítményig, ez még mindig többszöröse annak, mint amekkora teljesítményre szükség van. Ilyen körülmények közt a kazán csak szakaszosan tud üzemelni, a kis teljesítmények mellett kedvezőtlen a hatásfoka.
Ugyanakkor a 24 kW teljesítmény a HMV készítést sem oldja meg tökéletesen, mert amint arra lenne szükség, hogy egy időben két helyen kellene meleg vizet szolgáltatni, ez a teljesítmény nem elegendő. Javít a helyzeten, ha a készülék beépített tárolóval  rendelkezik, vagy külső meleg víz tároló kapcsolódik hozzá. ilyenkor a vételezhető meleg víz mennyisége kevésbé jelent korlátot, a felfűtésére esetleg kisebb teljesítményű készülék használható. A piacon azonban jelenleg a legkisebb gázkészülék teljesítménye is 10 kW feletti, tehát a fűtéshez változatlanul túl nagy.
Ha a társasház központi kazánnal rendelkezik, akkor mind a fűtés, mind a HMV készítés teljesítménye illeszthető az igényekhez. A lakásonkénti fűtési fogyasztás hőmennyiségmérővel, a HMV fogyasztás meleg víz mérővel precízen mérhető, ez alapján az elszámolás korrektül  megoldható. A kérdéskörben történt kutatások azt igazolják, hogy nem csupán az üzemeltetési költségek kisebbek központi rendszereknél.